***
-Miss. Moore üzeni, hogy sürgősen látni kívánja.
-Köszönöm.
-3. Emelet jobbra a második!- kiáltottam utánam. Beszálltam a liftbe, megnyomtam a 3-as gombot, majd vártam. Kiszálltam a megfelelő helyen, elmentem a második ajtóig majd benyitottam.
-Emma! Jó reggelt! Jenna mondta hogy látni szeretnél.
-Igen! Arra jutottam, hogy bedoblak a mély vízbe. Elmész egy turnéra! Velem együtt!- Emma igazából nem csak a munkaadóm, hanem a barátnőm is egyben. Így nem meglepő, hogy ha sikítoztunk és ugráltunk örömünkben.-Egy hét múlva indulunk.
-És pontosan kinek is a turnéja ez?-kérdeztem bizonytalanul.
-One Direction és 5 Seconds Of Summer.
-Rendben. Akkor én most megyek is. Hamarosan kezdődik egy magazin fotózás Cher Lloyd-dal.
-Jól van, majd még beszélünk. Szia!
-Szia!-köszöntem el én is.
Egy hosszú és fársztó nap után vagyok túl, de ennek ellenére el döntöttem, hogy kimegyek a szökőkúthoz. Hazaugrottam a gitáromért, majd vissza a 'szokásos' helyemre. Most már nem túl sűrűn járok ki ide, de néha még most is szívesen csinálom.
A 4. számnál járhattam, amikor felnéztem és a körülöttem lévő csoportban is kiszúrtam Michaelt. Miért jár folyton erre? Mintha követne vagy nem is tudom. Nagyon frusztráló. Mielőtt befejezhettem volna az újonnan tanult számot, elhúzta a csíkot. Őszintén szólva? Hiányzik. Hiányzik hogy megöleljen, összeborzolja a hajamat, vagy csak simán megnevettessen. Hiányzik a legjobb barátrom.
Éppenhogy csak lehunytam a szemem, már hétfő volt. A cuccaim nagy részét rég becsomagoltam, csak néhány dolgot hagytam elől. Az aznapi ruhám, egy fésű és egy szempilla spirál. Igazából az volt az egyetlen smink termékem. Gyűlölöm, ha valakin 10 kg vakolat van. Annál undibb a világon nincs. Gyorsan fogtam azt az egy bőröndöt, a gitáromat és elindultam. Nagyjából annyi csomagom volt, mint amikor ide jöttem.
-Nos, a turné első állomása New York.-mondta Em, amikor felszálltunk a repülőre. A szívem zakatolt, a gyomrom maratont futott a tesemben. Nem a repülő út miatt. Izgultam. Mi van ha nem tetszem nekik? A(z) 1D-s fiúkkal már találkoztam, velük jóba is lettem. De mi van a többiekkel?
-Emma? Hány hónapos a turné?
-Ó hát nem mondtam? Pedig szándékomban állt! Egyébként 9.
-Mennyi?- csúszott pár oktávval feljebb a hangom?
-Van valami problémád ezzel? - kérdezte. Annak ellenére, hogy jóban voltunk, most mégis olyan követelőző volt a hangja.
-Nem, dehogy. Minden a legnagyobb rendben.-mosolyt erőltettem az arcomra. Próbáltam egy kicsit aludni, de nem sok sikerrel.
Végig azon járt az agyam, hogy 9 hónapig nem fogom látni Michaelt. Jobb lesz így. Talán. El fogom felejteni. A francokat fogom! 11 évig ki sem ment a fejemből. Most sem lesz ez másképp. Az egyetlen közös képünket szorongattam. Mindig nálam van.
-Clary!-bökte meg a vállam Emma.-Megérkeztünk!
Miután elfoglaltuk a helyünket a szállodában, kipakoltunk és ettünk, körülnéztünk a városban. Mindeközben a munkaadóm a másnapi tervet vázolta fel nekem. 10 óra körül értünk vissza a szállóba. Valami csodálatos módon sikerült lezuhanyoznom, mert olyan fáradt voltam, hogy egyszerűen állva el tudtam volna aludni. Kicsoszogtam a fürdőből és úgy ahogy voltam bezuhantam a meleg, puha ágyikóba.
Reggel a Green day American Idiot c. számára keltem hajnali 6-kor. Kitámolyogtam az ágyból, bementem a fürdőbe és a csöves kinézetemből emberivé varázsoltam magam. Fél óra alatt mindennel megvoltam, majd lementem reggelizni. A szobakulcsot leadtam a recepción, majd immár teli gyomorral és Emmel az oldalamon álltam az út szélén a taxira várva. Amikor az megérkezett, nagy sóhajjal ültünk be.
-Figyelj. Tudom hogy tegnap már elmondtam, de most a stúdióba megyünk.
-Igen, és jól az eszembe is véstem.-kocogtattam meg a halántékom.
-Csak azért viszlek most magammal, mert az egyik bandát még nem ismered. Nyugodtan kérdezgethetsz tőlük bármit. Pl hogy mit szeretnek viselni, mi a kedvenc színük, inkább szakadt vagy nem, stb stb. Szóval érted mire gondolok.
-Persze.- mosolyogtam rá. Az autó megállt, mi pedig kiszálltunk a Gold Star Records nevű épület előtt. Bent egy hatalmas, üres tér fogadott. Majdnem... üres tér. Volt az egyik sarokban egy zöld növény, a másikban pedig egy kis dohányzó asztal egy kanapéval es egy fotellel.
-Gyere! Erre van a lift.-követtem Emmát, majd mikor mindketten beértünk az említett "helyégbe" a mellettem levő személy megnyomta az 5. emeletet jelző gombot. Fent kiszálltunk, majd egy igazán békés, meleg színűre festett falú folyosón haladtunk végig. A falakon képek és lemezek lógtak keretekben. Nagyon tetszett. A barátnőm megállt az utolsó ajtónál és benyitott. Azonnal megláttam a már általam ismert bandát.
-Emma! Clary! -kiáltották egyszerre, majd egy csoportölelésbe zártak minket.
-Mi is örülünk nektek fiúk. -kuncogtam Em.-De hol vannak a többiek? -végszóra belépett a szobába 4 srác. Enyhén elnyílt a felső és alsó ajkam egymástól.
-Emma!-kiabáltak és odarohantak hozzá. Ők is megölelték, majd felém fordultak.
-Sziasztok! Clarissa vagyok, de szólítsatok Clarynek.-mondtam nekik. Kezet nyújtottam az eső srácnak, mire az félrelökte és jó szorosan megölelt.
-Calum vagyok.- jobbra léptem egyet, majd a következő személlyel is megöleltük egymást.
-Luke.-Mosolygott.
-Ash.-felkapott a levegőbe, megpörgetett és csak aztán tett le.
-Ilyet ne csinálj még egyszer- nevettem. Az utolsó személyhez léptem aki mosolyogva várt rám.
-Mikey.-őt már félve öleltem meg. Hisz.. a "testvérem", de ezzel mégsem ronthatok rá! Az hinné, hogy megőrültem.-Hé! Nem láttalak már valahol?
-Nem, nem hinném. Nem vagyok híres vagy ilyesmi. -poénkodtam, miközben végig tudtam, hogy mire gondol.
-És pontosan kinek is a turnéja ez?-kérdeztem bizonytalanul.
-One Direction és 5 Seconds Of Summer.
-Rendben. Akkor én most megyek is. Hamarosan kezdődik egy magazin fotózás Cher Lloyd-dal.
-Jól van, majd még beszélünk. Szia!
-Szia!-köszöntem el én is.
Egy hosszú és fársztó nap után vagyok túl, de ennek ellenére el döntöttem, hogy kimegyek a szökőkúthoz. Hazaugrottam a gitáromért, majd vissza a 'szokásos' helyemre. Most már nem túl sűrűn járok ki ide, de néha még most is szívesen csinálom.
A 4. számnál járhattam, amikor felnéztem és a körülöttem lévő csoportban is kiszúrtam Michaelt. Miért jár folyton erre? Mintha követne vagy nem is tudom. Nagyon frusztráló. Mielőtt befejezhettem volna az újonnan tanult számot, elhúzta a csíkot. Őszintén szólva? Hiányzik. Hiányzik hogy megöleljen, összeborzolja a hajamat, vagy csak simán megnevettessen. Hiányzik a legjobb barátrom.
Éppenhogy csak lehunytam a szemem, már hétfő volt. A cuccaim nagy részét rég becsomagoltam, csak néhány dolgot hagytam elől. Az aznapi ruhám, egy fésű és egy szempilla spirál. Igazából az volt az egyetlen smink termékem. Gyűlölöm, ha valakin 10 kg vakolat van. Annál undibb a világon nincs. Gyorsan fogtam azt az egy bőröndöt, a gitáromat és elindultam. Nagyjából annyi csomagom volt, mint amikor ide jöttem.
-Nos, a turné első állomása New York.-mondta Em, amikor felszálltunk a repülőre. A szívem zakatolt, a gyomrom maratont futott a tesemben. Nem a repülő út miatt. Izgultam. Mi van ha nem tetszem nekik? A(z) 1D-s fiúkkal már találkoztam, velük jóba is lettem. De mi van a többiekkel?
-Emma? Hány hónapos a turné?
-Ó hát nem mondtam? Pedig szándékomban állt! Egyébként 9.
-Mennyi?- csúszott pár oktávval feljebb a hangom?
-Van valami problémád ezzel? - kérdezte. Annak ellenére, hogy jóban voltunk, most mégis olyan követelőző volt a hangja.
-Nem, dehogy. Minden a legnagyobb rendben.-mosolyt erőltettem az arcomra. Próbáltam egy kicsit aludni, de nem sok sikerrel.
Végig azon járt az agyam, hogy 9 hónapig nem fogom látni Michaelt. Jobb lesz így. Talán. El fogom felejteni. A francokat fogom! 11 évig ki sem ment a fejemből. Most sem lesz ez másképp. Az egyetlen közös képünket szorongattam. Mindig nálam van.
-Clary!-bökte meg a vállam Emma.-Megérkeztünk!
Miután elfoglaltuk a helyünket a szállodában, kipakoltunk és ettünk, körülnéztünk a városban. Mindeközben a munkaadóm a másnapi tervet vázolta fel nekem. 10 óra körül értünk vissza a szállóba. Valami csodálatos módon sikerült lezuhanyoznom, mert olyan fáradt voltam, hogy egyszerűen állva el tudtam volna aludni. Kicsoszogtam a fürdőből és úgy ahogy voltam bezuhantam a meleg, puha ágyikóba.
Reggel a Green day American Idiot c. számára keltem hajnali 6-kor. Kitámolyogtam az ágyból, bementem a fürdőbe és a csöves kinézetemből emberivé varázsoltam magam. Fél óra alatt mindennel megvoltam, majd lementem reggelizni. A szobakulcsot leadtam a recepción, majd immár teli gyomorral és Emmel az oldalamon álltam az út szélén a taxira várva. Amikor az megérkezett, nagy sóhajjal ültünk be.
-Figyelj. Tudom hogy tegnap már elmondtam, de most a stúdióba megyünk.
-Igen, és jól az eszembe is véstem.-kocogtattam meg a halántékom.
-Csak azért viszlek most magammal, mert az egyik bandát még nem ismered. Nyugodtan kérdezgethetsz tőlük bármit. Pl hogy mit szeretnek viselni, mi a kedvenc színük, inkább szakadt vagy nem, stb stb. Szóval érted mire gondolok.
-Persze.- mosolyogtam rá. Az autó megállt, mi pedig kiszálltunk a Gold Star Records nevű épület előtt. Bent egy hatalmas, üres tér fogadott. Majdnem... üres tér. Volt az egyik sarokban egy zöld növény, a másikban pedig egy kis dohányzó asztal egy kanapéval es egy fotellel.
-Gyere! Erre van a lift.-követtem Emmát, majd mikor mindketten beértünk az említett "helyégbe" a mellettem levő személy megnyomta az 5. emeletet jelző gombot. Fent kiszálltunk, majd egy igazán békés, meleg színűre festett falú folyosón haladtunk végig. A falakon képek és lemezek lógtak keretekben. Nagyon tetszett. A barátnőm megállt az utolsó ajtónál és benyitott. Azonnal megláttam a már általam ismert bandát.
-Emma! Clary! -kiáltották egyszerre, majd egy csoportölelésbe zártak minket.
-Mi is örülünk nektek fiúk. -kuncogtam Em.-De hol vannak a többiek? -végszóra belépett a szobába 4 srác. Enyhén elnyílt a felső és alsó ajkam egymástól.
-Emma!-kiabáltak és odarohantak hozzá. Ők is megölelték, majd felém fordultak.
-Sziasztok! Clarissa vagyok, de szólítsatok Clarynek.-mondtam nekik. Kezet nyújtottam az eső srácnak, mire az félrelökte és jó szorosan megölelt.
-Calum vagyok.- jobbra léptem egyet, majd a következő személlyel is megöleltük egymást.
-Luke.-Mosolygott.
-Ash.-felkapott a levegőbe, megpörgetett és csak aztán tett le.
-Ilyet ne csinálj még egyszer- nevettem. Az utolsó személyhez léptem aki mosolyogva várt rám.
-Mikey.-őt már félve öleltem meg. Hisz.. a "testvérem", de ezzel mégsem ronthatok rá! Az hinné, hogy megőrültem.-Hé! Nem láttalak már valahol?
-Nem, nem hinném. Nem vagyok híres vagy ilyesmi. -poénkodtam, miközben végig tudtam, hogy mire gondol.
