6.rész

Mikor már jamdnem álomba merültem volna, egy kezet éreztem a derekamon. Ne. Könyörgöm. Csak. Ezt. Ne.

***

Michael görlök most meghaltok  <3

Kicsordult az első könnycsepp. Majd a következő.És egy következő. Ekkor már nem volt megállás. Némán zokogtam. 10 perc után feladtam és kibújtam Michael mellől.Kimentem a folyosóra és ott folytattam a sírást. Nagyon ritkán sírtam, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy összesen hányszor.De ez most más volt. Eszembe jutott az összes kis dolog amit együtt csináltunk.Elővettem az egyetlen közös képet a melltartómból. Igen,tudom hogy hülyén hangzik,de ez volt az egyetlen közös képünk. Még a szülinapján készült, mind kettőnknek előre felé volt fordítva az a kis sapi a fejünkön,így olyanok voltunk mint az unikornisok. Csak szorongattam a képet, mikorzen a könnyek a tenyerembe potyogtam. Végighúztam az egyik ujjam a hegen. Nagyon halvány volt már . Mikeynak is van egy.Akkor csináltuk, amikor 6 évesek lehettünk, és vértesvérséget fogadtunk.Szereztünk egy kést egyikőnk konyhájából és egy-egy vágást ejtettünk egymás tenyerén.Persze akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy akár vérmérgezést is kaphattunk volna, de szerintem én most is így csinálnám.Természetesen lebuktunk és szobafogságot kaptunk. ő 1, én 2 hónapot. Velem mindig szigorúbbak voltak, de nem érdekelt.Ajtó nyikorgás.Egy fehér zoknit láttam magam előtt.A fehér zokni fogtam magát és leült mellém a földre.
-Mi a baj Clary?-kérdezte.
-Semmi.-próbáltam mosolyogni, ne ettől a szemből folyó Niagarától nem igazán ment.-Miért nem alszol?
-Michael a szokottnál is hangosabban horkol.-sóhajtott.-Figyelj. Az ember nem sír ok nélkül. Addig nem foglak békén hagyni,míg el nem mondod, mi bánt.
-Nem értenéd,Luke. Elítélnél vagy megsajnálnál. Az mind egy. Egyikre sincs szükségem.-nem szól egy szót sem,helyette inkább közelebb húzott magához és megölelt.
-Nincs olyan dolog, ami miatt elítélnélek,Clary.-suttogta.-Kérlek.
-Michael a bátyám.-nyögtem ki.Most ha lehet, akkor még jobban elkezdtem sírni.
-A mid? Tudtommal Mikeynak nincs testvére.
-Igazából...nem a vér szerinti testvérem.-a szavak megállíthatatlanul ömlöttek belőlem,ha akartam volna sem tudom abbahagyni. Olyan rég óta nem beszéltem erről senkinek, hogy jó volt kimondani a szavakat. Elmeséltem Lukenak a képet, a heget a tenyeremen,hogy évekig depressziós voltam, hogy vagdostam magam, hogy fél év alatt 3 suliból rúgtak ki. Hogy néha részegen jártam suliba, esetleg másnaposan. hogy kisebb lopások miatt voltam már börönben egy-egy éjszakára.Elmeséltem neki, hogy minden nap gondoltam a bátyámra, elmeséltem neki az éjszakát,amikor leléptem otthonról.-Luke...-suttogtam.-Mikor Amerikába mentem,csak egy ideig éltem meg a pénzből, amit hozam. Próbáltam állást szerezni, de kinek kell olyan egy olyan ember, aki még nincs 18 éves, nincs érettségije,munkatapasztalata. Nem tudtam mit csinálni.-elcsuklott a hangom.-Ne ítélj el.Kérlek.-bújtam hozzá.  Jól esett a közelsége.-Id..idegen emberekkel feküdtem le...pénzért...-megint kitört belőlem a sírás
-Shhh.. nyugodj meg kérlek. Rendben?-bólintottam egy aprót.Folytattam.
-Aztán...Jött a zenélés. Megéltem belőle.Minden nap kint voltam egy órát.Aztán egy nap felbukkant Michael. Rögtön felismertem a pulcsi és a napszemüveg ellenére. Kilógott a színes haja.Emlékszem,hogy kiskorában mindig azt hajtogatta,hogy szivárványhajú lesz.-elmosolyodtam. Luke az ölébe húzott.A nyakába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát.Csak egy póló volt rajta,egy alsó és a zokni.Bal kezemmel átöleltem a nyakát és még jobban hozzá bújtam. Nagyon jól esett,hogy valaki végre törődik velem.Kezeit a derekam köré vezette és ő is szorított.Csak ültünk ott egymásba gabalyodva .Simogatta a hátam és megvártam míg egy kicsit megnyugszok. A sírást már abbahagytam,így most síri csend vett körül minket.-Luke...-szólítottam meg.
-Hmm?-elhajoltam tőle és a kezemet kezdtem vizslatni.
-Köszönöm hogy meghallgattál. Nem is tudod, hogy ez mennyit jelent nekem.-suttogtam.Ekkor a jobb kezével elengedte a derekam és felemelte vele az állam.A szemébe nézetem.
-Clary. Ezen semmit nincs köszönni. Oké?-bólintottam.Ő is a szemembe nézett.Ajkaival az enyémek felé kezdett közeledni.
-Luke..kér..kérlek ne...-suttogtam.
-Én..sajnálom..nem akartam...-dadogta.
-Nem,Luke.Te semmi nem hallottál abból amit fél órával ezelőtt mondtam?Egy cseszett kurva voltam.El kellene ítélned. El kellene löknöd magadtól,nem megcsókolni.Ez...ez így nem logikus.-motyogtam.
-Figyelj!Engem egyáltalán nem érdekel,hogy mi volt. Nem a  saját akaratodból tetted. És egyébként is. Már van rendes állásod és barátaid.És itt vagyok én is. Felejtsd el,hogy mi volt akkor. Koncentrálj a jelenre és a jövőre oké?
-Hogy lehetsz ennyire jó fej?-megvonta a vállát.
-Ez csak úgy jön.-mosolygott.
-Hogyan köszönhetném meg?
-Csak maradj kussban és engedd hogy megcsókoljalak.-időm sem volt válaszolni,az ajkai már az enyémeken voltak. Nem volt durva, nem volt heves. Inkább egy olyan csók volt a miénk,amire az ember rég óta vágyik.Lassú,szenvedélyes,tele érzelemmel.Néhány perc múlva váltunk csak el.Mindketten szaggatottan vettük a levegőt és csak néztük egymást.Mindketten tudtuk,hogy ez a csók túlságosan is jó volt ahhoz, hogy bármelyikünk is megszólaljon.Végül én törtem meg a csendet:
-Lehetne...lehetne hogy ez az este kettőnk között maradjon? Mármint..amit elmeséltem..és a csók..
-Kettőnk között marad.Ígérem.-mosolygott.
-Köszönöm.-mosolyogtam én is.
-Végre egy őszinte mosolyt is láthattam tőled.
-Mert okot adtál rá,hogy mosolyogjak.-néhány másodpercig még farkasszemet néztünk,majd újra megcsókolt.Ez már egy kicsit merészebb és vadabb volt mint az előző,mégis olyan megnyugtató.

-Luke? Fáradt vagyok,nem megyünk be?
-De.-mosolygott.Felálltam az öléből majd felsegítettem őt is.
-Hát ez fantasztikus!-Mikey elfoglalta az egész ágyat.
-Ne aggódj,majd arrább lököm.Úgy sem fog felébredni.-átlökdöstük a fiút az én oldalamra,majd Luke befeküdt középre.-Lehetne enyém az a megtiszteltetés,hogy mellettem alszol?-válaszképp befeküdtem mellé és hozzábújtam.-Jó éjt!
-Neked is!-adtunk egymásnak egy puszit,majd álomba merültünk.

5.rész

-Nem, nem hinném. Nem vagyok híres vagy ilyesmi. -poénkodtam, miközben végig tudtam, hogy mire gondol.

***

-Calum Hood ugye?

-Csak Cal. Ez a becenevem.

-Mondd csak Calum, milyen ruhákat viselnél legszívesebben?

-Ha tehetném, egész nap meztelen lennék.

-Komolyan össze kéne kötni benneteket Harryvel. -nevettem.-De most komolyan. 

-Hát a kedvenc nadrágom a fekete csőnadrág,de mikor a turné buszban vagyunk,akkor általában melegítőt veszek fel. Szeretem a bővebb pólókat, bár annak nem muszáj feketének lennie. -mosolygott.

-Mi a szereped a bandában? 

-Hát.. én vagyok a basszus gitàros és éneklni is szoktam.

-Köszi- mosolyogtam. Megmondanád Lukenak hogy jöjjön be?

-Hé! A leggontosabb kérdés kihagytad!

-Tényleg?

-Nem kérdezted meg, hogy mi a számom! Tudod... facér vagyok majd csörögj ha kell valami.-kacsintott. Elfordítottam a fejem. Nem akartam, hogy lássa a kitörni készülő könnyeimet. Eszembe jutott mindenki, akivel lefekütem. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy mikez csináltak velem. Hánynom kell magamtól.

-Jól vagy?-kérdezte Luke.Nem is vettem észre,hogy idő közben bejött.

-Persze, csak eszembe jutott a családom és hogy mennyire hiányoznak.- hazudtam. Nem teljesen, de hazudtam. Mikey is a családom része volt, szóval nagyon hiányzott. Jobbam szerettük egymást, mint a testvérek. 

A beszélgetész befejeztem Lukekal, majd Ashtonnal is.Most Michael következett. Bejött,majd helyet foglalt velem szemben. Egyáltalán nem tudtam leplezni az idegességemet. Ezt szóvá is tette.

-Clary... miért vagy a közelemben olyan..hogy is mondjam... flusztrált? Látszik rajtad, ne is próbáld letagadni.

-Én..csak..- nem tudtam egy norális mondatot kinyögni. Az akartam hogy megöleljen és összeborzolja a hajam. Hogy egymás fagyiját együk meg. Hogy minden úgy legyen, mint régen.-Én..ööö.. mi a kedvenc színed?

-A  fekete. És a zöld. Meg a kék. De leginkább a... foggalmam sincs.- nevetett.

-Mikor alakult a banda?

-3 évvelezelőtt. Nagyon amamtőrök voltunk. És nézd meg, most egy világhírű banda előzenekara vagyuk!

-Igen. Ez igazán nagy dolog-eresztettem el egy félmosolyt.

- Ne hargudj hogy így megkérdezem, de nem vagy véletlenül egyke? -kérdezte.

-Én.. nekem van egy bátyám. - mondtam neki. Természetesen nem volt vér szerinti testvérem, de ő bátyám helyett bátyám volt. 

-Értem...-a hangjából hallatszódott némi csalódottság, de aztán már ismét mosolygott. Vagyis vigyorgott. Hű marad a tőlem kapott becenevéhez.

-Hát köszi a beszélgetést. 

-Akkor én megyek is. -ezzel kilépett a helységből. Én még bent voltam pár percig, összeszedtem magam és a gondolataim és én is követtem Mikey-t. 

-Eljössz a koncertre?

-Ash. Ha nem mennék, akkor gyakorjatilag te melegítőben, Cal pucéran, a többiek pedig alsóban mennének ki a színpadra.

-Tényleg! Akkor ez esetben az előző kérdésem lehetne inkább kijelentés?

-Persze hogy lehet.

-Clary, te és Emma nem tartanátok velünk egy After Paryra? Foglaltumk szobát a szállodában ahol most ti is vagytok, szóvaaaal...

-Nos, ezt ne tőlem kérdezd, hanem Emmától. Ő a főnököm.-ezzel elszaladt mellettem, egyenesen az emített személyhez.

A napom többi szész elég unalmasan telt, 4 óra felé viszont már elkezdem készülődni a koncertre. Amugy csak 6 kor kezdődik, de inkább legyek kész korábban, minthogy rám kelljen várni. Emmával 5-kor a heszínre értünk, és a hátsó bejáraton mentünk be. Beléptúnk az öltöző szobába és mintha valami természeti katasztrófa sújtotta helyre érkeztümk volna meg. A fotelok feborítva, a kanapén 3 fiú ugrált, a szoba közepén még hárman valami ragacsot fújkáltak egymásta, Harry a lábát borotválta egy alsóban, Luke pedig épp egy rúzzsal próbálta összekenni a falat. Az egyetlen aki próbálta őket leállítani,  az Liam volt. Mivel láttam, hogy nem sokra megy, ezért két ujjamat a számba fugva fütyültem. Erre mkndenki abbahagyta az odibálást és rám figyeltek.

-Azonnal abbahagyjátok a baromkodást és rendet raktok magatok után!-nos, 15 perc alatt mindent feltakarítottak maguk után, majd én is hozzálathattam a maunkámhoz. Mindenkire ráadtam a megfelelő ruhadarabokat, cipőket.
A koncert teljesen rendben ment, már hazafelé tartunk. Vagyis a szálloda felé. Hát nem ment rendesen. Melegfelvonulás miatt lezártak egy negyed városrészt, ezért kerülnünk kellett. Egyáltalán miért az éjszaka kellős közepén kell megtartani egy felvonulást?! Nos, az egyetlen probléma nem csak ez volt. A sofőrünk, Collin megbetegedett. Fuck yeah. Mivel a fiúknak egy 2 órás út lett volna a szállodánktól az ő bérelt lakásukig, úgy döntöttük, hogy megszállhatnának a szállodában. Ash már így is nagyon fárdt volt a koncert miatt, szegény még most is vezetett, ezért pihenni sem tudott. Mikor megérkeztünk az ideiglenes lakhelyünkhöz, kiszáltunk. Az ajtón belepve rögtör megrohamoztuk a recepciót, hogy még 4 szobát foglaljunka fiúknak.
-Nagyon sajnálom, de nincs szabad szobánk. Legalább 2 hónappal előbb le kell foglalni.
-Mi? -sipítozott Ash.
-Fiúk! Mi lenne ha osztoznának a szobákon ? Emmel úgy sem vagyunk egyben, és ha jól tudom akkor az övében és az enyémben is franciaágy van. Na mit mondtok?
-Én benne vagyok. -vágta rá Ashton.
-Jó, nekem már úgy sincs kedvem autókázni.-értett egyet Luke is.Mindennyian elindultunk a lift felé. Mikor megálltunk, gyakorlatilag kiömlöttünk az ajtón, mivel senki nem volt hajlandó vári a másikra. Természetesen én mentem ki utoljára.
-Öhm.. fiúk! Nálam van a kulcs!-szóltam utánuk, mire mindenki megállt és felém fordult.
-Akkor egy kicsit siethetnél!-mordult fel Cal.
-Először is. Beszéljük meg, hogy ki kivel alszik.
-Én alszom Emmával és Calummal.
-Ash. Nem gondolod, hogy a lányoknak együtt kéne aludniuk?
-Nem.-jelentette ki.
-Jó. Nekem teljesen mindegy.-törődtem bele. Odaadtam a kulcsukat, majd mi is bementünk a 'saját szobánkba'. A srácok gyakorlatilag még le sem vetkőztek, csak bezuhantntak az ágyba.
-Fiúk! Ha már egy ágyban alszuk, akkor legalább zuhanyozzatok le! Nem akarom egész éjszaka a büdös seggeteket szagolni!-egy morgéssal válazoltak. Én ennek ellenére bementem, majd miútán levedlettem magamról a uháimat beálltam a zuhany alá. Közben fogat is mostam, minnél hamarabb le akartam tudni. Nagyon álmos voltam. Kiléptem a kabinból, megtörölköztem, majd ugyan azzal a textillel körbetekertem a testem és kiléptem a fürdőből.
-Végre már!-csttant fel Michael.-Att hittem, hogy sosem jössz ki.
-Csak 10 percig voltam bent!-nevettem, de ő már be is csapta maga mögött az ajtót.
-Most mi a baja?-fordultam Luke felé.
-Fáradt. Ilyenkor senki nem bír vele, ne vedd magadra.-rándította meg a vállát.
-Luke? Elfordulnál amíg átöltözöm?
-Persze.-ezzel fogta magát, és a fejét a párnák közé temette. Gyorsan magamra kaptam a bőröndömből egy tiszta fehérneműt, egy hosszabb felsőt és egy rövidnacit.
-Oké, kész vagyok.-a szőke srác erre felkapta a fejét, felállt az ágyról és elkezte levetni magáról a ruháit. Nem zavartattam magam, így tovább pakoltam a ruháimat. Mikey is végzett a fürdőben, és leváltották egymást Lukassal.
-Figyu, bocs, hogy olyan bunkó voltam veled.
-Semmi baj. Tudom hogy fáradt vagy, rád fér a pihenés. Nagyon jók voltatok ma a koncerten.- mosolyogtam.
-Köszi. És... nem baj ha melléd fekszek?
-Nem. Gyere nyugodtan.-paskoltam meg magam mellett a helyet.Bevágódott mellém és elterült az ágyon. Luke is végzett, ő a másik oldalra feküdt.
-Jóéjt,fiúk!
-Neked is, Clary.-válaszolt Luke, mivel Mikey már be is aludt. Lekapcsoltam a lámpát és próbáltam elaludni. Mikor már majdnem álomba merültam volna, egy kezet érztem a derekamon. Ne. Könyörgöm. Csak. Ezt. Ne.