Karácsonyi különkiadás/bocsánatkérős rész -Amikor legbelül üres voltam-

Clarissa: 2010
Tudjátok... van az az időszak az ember életeben, amikor már csak a halálhoz lenne kedve. Nos, én most értem el ehhez a ponthoz. Ma ereztem magam a legszarabbul. Amikor legbelül üres voltam. Hogy miért pont a mai napot választottam? Mert ma van a születésnapom. De mi lenne ha rögtön az elején kezdeném? Igen, talán az lenne a legjobb.
Hát ez a reggel sem kezdődött valami fényesen. A karom sajgott a tegnap esti vágásoktól, melyeket a letargikus hangulatom és önsajnálatom közepette csináltam. Június 8-a számomra mindig is egy olyan nap, amikor érzem ezt az ürességet. Máskor is érzem, de milyenkor valahogy mindig jobban előjön. Felkeltem a meleg ágyikómból, megfésülködtem, fogat mostam, feltettem egy kis sminket majd felvettem az aznapi ruhám. Lerohantam a lépcsőn, csináltam magamnak egy kis kaját suliba majd elindultam. Kit érdekel ha elkések? alapon nem rohantam, ha már az első óráról lemaradtam.
A fizika tanár faszául lecseszett,de igazából leszartam. Samanthával megbeszéltük a ma esti buli részleteit. Chris remek házibulikat szokott csinálni. Mikor kijöttünk a teremből,a szekrényem felé vettem az irányt. A folyosó sokan megbámultak,ami 2 okból lehet:- az osztályban csak én járok full feketében,Samet kivéve, de a többiek mind színes,habos-babos rózsaszín cuccokat hordanak.Mármint a lányok. kac-kac mekkora poén volt Clary. Gratulálok te mókamester.
-a karom miatt, ami hűen őrizte az előző este emlékeit.Szerencsésen odaértem a célomhoz,kipakoltam a cuccaimat a táskámból és bezártam a szekrényem. Nem volt kedvem tovább bent maradni a suliban így hát kifelé vettem az irányt. Örültem, hogy végre friss levegőn vagyok és nem kell bent rohadnom abban a cseszett suliban. Elmentem a parkba és leültem egy padra. hátra hajtottam a fejem és behunytam a szemem.Mély levegőket vettem és próbáltam nem arra gondolni,hogy most akár  testvéremmel is ünnepelhetnék. Ehelyett ma még csak a "szüleim" sem köszöntöttek fel.De lehetek őszinte? Nem is érdekel.Ma este jól fogom érezni magam a barátaimmal. De ha már a bulinál tartunk,akkor tudni kell róla,hogy ezek nem olyan "mindenki ott van a suliból és kurva hangos a zene" féle partik,hanem jól összeszokott baráti társaság sok piával és annál több hányással.

***

Másnap reggel erős fejfájással és erős alkohol szaggal ébredtem. hajnali 5 körül értem haza,és már nem volt kedvem, sem erőm lezuhanyozni. Csütörtök van, hulla fáradt vagyok és fél 10 van. Ma is elkések. Gyorsan felkeltem az ágyikómból,ami eddig meleget és kényelmet szolgáltatott nekem. Amit a fenekem elemelkedett a matracról, erős fejfájás tört rám, ennek ellenére lezuhanyoztam. Megfésültem a hajam, felvettem egy shortot és egy rövid ujjút , kifestettem a szempilláimat, a táskámat a hátamra kaptam és lerobogtam a konyhába. Felkaptam egy almát és a telómat a pultról és ezek után indultam csak az én szeretett iskolámba.
A nap folyamán ellátogattam az igazgatóhoz, ahol többek között téma volt a késésem, a karom és a beszédstílusom. Igazából szartam az egészre, de voltam olyan jó kislány,hogy végig hallgattam. Mikor Mr. Collins végzett, csak kiestem az ajtón (szó szerint, nem viccelek),elindultam az aktuális órám terme felé. Gyakorlatilag másnaposan szenvedtem végig egy bioszt és egy törit, ami -lássuk be- józanul is egy hatalmas kihívás. 
A dilidoki felé sétáltam, természetesen egyedül, bambultam ki a fejemből és gondolkodtam.Vajon ma is be fog próbálkozni? Valószínűleg. Minden alkalommal ezt csinálja. Próbálja belőlem kihúzni a vágásaim okát. Nem bír megérteni egy -már- 16 éves lányt. Nem érti, hogy csak egy testvérre lenne szüksége. Csak Michaelre lenne szükségem.Mikor feleszméltem, akkor már a agykurkász háza előtt álltam.Bementem.Kopogtam az ajtaján.Leültem a fotelbe.Ő elkezdte mondani a magáét.
-Azzal,hogy nem mondasz semmit,csak magadnak csinálsz rosszat.
-...
-A karod.. a vágások... Michael miatt vannak?-és akkor elpattant bennem valami. Felugrottam a helyemről.
-MAGA SZART SEM TUD RÓLAM VAGY MICHAELRŐL! A MAGA HELYÉBEN ÉN BEFOGNÁM A POFÁMAT ÉS ÖRÜLNÉK HOGY ENNYI PÉNZT KAPOK ILYEN SZAR MUNKÁÉRT! FASZOM SEM ÉRTI HOGY MIÉRT PRÓBÁLKOZIK,AMIKOR LÁTHATJA,HOGY SEMMIT SEM ÉR EL NÁLAM! ÉS TUDJA MIT? BASZÓDJON SZÁJBA!-otthagytam.Kirohantam az ajtón. Sötét volt, a felhők már gyülekeztek a fejem fölött.Hazaérve láttam,hogy anyám és apám a TV t bámulják. Felmentem a szobámba. Elővettem a pengét a fiókból. Leültem az ágyra. Az első vágás.Aztán a második. Hallottam, ahogy az esőcseppek és a padlóra lecseppenő vércseppek hasonló hangot adnak ki, amikor földet érnek. A vágások egyre mélyebbek lettek. Az eszméletem kezdtem elveszíteni, de legalább Mikey fogta a kezem.Ott volt velem.Annyi év után. Végre.