:)

Sziasztok :)
Tudom,hogy nem volt elég sokáig rész,és éppen ezért-+ a karácsony miatt is- Clary+ Michael szemszögéből lenne egy külön kiadás azokból az évekből,amikor egyedül volt, Michael hiánya volt és fontolgatta az öngyilkosságot. Szeretnék visszajelzéseket kapni a bloggal és ezzel az ötlettel kapcsolatban. Annak is örülnék,ha pipálnátok a részek végén vagy kommentelnétek :) További szép estét és Boldog Karácsonyt! :D
N.xx

7.rész

.-Jó éjt!
-Neked is!-adtunk egymásnak egy puszit,majd álomba merültünk.

***

Másnap reggel ugyan abban a pózban ébredtem,ahogy lefeküdtünk.Én keltem fel először,ezért kikeltem az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt.
-Hé!Te hogy-hogy nem mellettem fekszel?
-Éjszaka rám feküdtél,ezért átmentem Luke oldalára.-hazudtam Mikeynak és még hozzácsaptam egy műmosolyt is.
-Óóó.....Hát bocsi.-vakarta meg a tarkóját.
-Ha nem bánod akkor most elfoglalom a fürdőt.
-Persze,menj csak.-vigyorgott.Bevonultam az említett helységbe,majd nekiálltam fogat mosni, ezután lemostam az arcomról az álmosságot egy kis hideg vízzel,mikor eszembe jutott,hogy nem hoztam be magammal ruhát.Kirohantam a szobába a bőröndömhöz,kikaptam belőle egy felsőt és egy nadrágot,és már spuriztam is vissza a fürdőbe. Felöltöztem,kentem magamra egy enyhe (alapozó,tus,szempillaspirál) sminket,majd kijöttem.
-Clary!Beszélhetnénk?
-Már én is akartam veled,Luke.
-Nézd. Tiszteletben tartom azt,hogyha senkinek nem szeretnéd elmondani a tegnap esti dolgot és esküszöm,hogy tőlem senki nem is fogja megtudni.
-Köszönöm.Figyelj..ami a csókot illeti...nagyon aranyos srác vagy meg minden,de szerintem maradjunk csak legjobb barátok.Mit szólsz?-nem válaszolt,csak megölelt.Végig simította jobb kezével a hátam,majd a keze megállapodott a derekamon.Ahol ujjai hozzám értek,égett és bizsergett a bőröm.
  Már bent vagyunk a stúdióban, ahol a fiúk gyakoroltak, én pedig Emmával tárgyaltam. Közben a fiúkat is néztem, de egy valami mindig feltűnt. Ashton egész napa telefonját bújta. Még szerencse, hogy most dobol.
-Állj!-kiáltott Ash, mire mindenki félbehagyta a Voodoo doollt.
-Mi van haver?-kérdezte tőle Mikey.
-Csak..ö.. pisiszünet?
-A dal közepén?-vonta fel a szemöldökét Luke.
-Nagyon kell.-nevetett a dobos srác kínjában.
-Oké emberek, 15 perc szünet!-kiabált Calum. Ash elindult a mosdó felé kezében a telójával (!!!). Gondoltam nem lehet baj ha egy kicsit hallgatózok. Bement a férfi mosdóba, én pedig megálltam az ajtó előtt. Nem sokkal később hangokat hallottam.
- Te is hiányzol...nem tudom, nagyon elfoglalt vagyok...persze, majd megoldom....oké, a fiúk biztos beveszik...nem, dehogy zavartál...igen, nem csináltam semmi fontosat.-semmi fontosat? Szóval a próba nem is fontos? Szép, Ash.-Most mennem kell, hiányzol, szerelmem...én is szeretlek..szia.-tette le a telefont. Várjunk szerelmem? Várjunk letette a telefont? Bassza meg. Gyorsan beslisszoltam a női mosdóba. Még éppen időben.Láttam elmenni a fiút az ajtó előtt, így pár másodperccel később én is követtem. Gondoltam hogy nem szólok a fiúknak Ashton barátnőjéről, mert ha majd akarja, akkor úgy is elmondja nekik.

 A próbát nem szakította félbe többször egyik tag sem, ezért hamar végeztek is. Emmának el kellett mennie,de azért még rám hagyta, hogy menjek el a koncert helyszínért és válogassam össze a srácoknak a ruhákat. Hát jó. Mikor odaértem a taxival, rendesen meglepődtem. Akkora hely volt, hogy még a szavam is elakadt. Mint egy stadion! Nos a szájtátásra nem sok időm amradt, ugyanis még egy csomó mindent el kellett intéznem. Bementem a hátsó ajtón, körbejártam az összes letező folyosód, de az öltözőket sehol nem találtam.
-Bassza meg!
-Ejnye! Egy hölgy nem káromkodik!-nevetett mögötem valaki, mire megfordultam. Egy barna, göndör hajú , velem egyidős és egy magas sráccal találtam szembe magam.-Brad vagyok. Eltévedtél?-sóhajtottam.
-Clary. És igen. Az öltözőket keresem. Tudnál nekem segíteni?- felém nyújtotta a kezét, én pedig boldogan elfogadtam.

 

6.rész

Mikor már jamdnem álomba merültem volna, egy kezet éreztem a derekamon. Ne. Könyörgöm. Csak. Ezt. Ne.

***

Michael görlök most meghaltok  <3

Kicsordult az első könnycsepp. Majd a következő.És egy következő. Ekkor már nem volt megállás. Némán zokogtam. 10 perc után feladtam és kibújtam Michael mellől.Kimentem a folyosóra és ott folytattam a sírást. Nagyon ritkán sírtam, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy összesen hányszor.De ez most más volt. Eszembe jutott az összes kis dolog amit együtt csináltunk.Elővettem az egyetlen közös képet a melltartómból. Igen,tudom hogy hülyén hangzik,de ez volt az egyetlen közös képünk. Még a szülinapján készült, mind kettőnknek előre felé volt fordítva az a kis sapi a fejünkön,így olyanok voltunk mint az unikornisok. Csak szorongattam a képet, mikorzen a könnyek a tenyerembe potyogtam. Végighúztam az egyik ujjam a hegen. Nagyon halvány volt már . Mikeynak is van egy.Akkor csináltuk, amikor 6 évesek lehettünk, és vértesvérséget fogadtunk.Szereztünk egy kést egyikőnk konyhájából és egy-egy vágást ejtettünk egymás tenyerén.Persze akkor még fogalmunk sem volt arról, hogy akár vérmérgezést is kaphattunk volna, de szerintem én most is így csinálnám.Természetesen lebuktunk és szobafogságot kaptunk. ő 1, én 2 hónapot. Velem mindig szigorúbbak voltak, de nem érdekelt.Ajtó nyikorgás.Egy fehér zoknit láttam magam előtt.A fehér zokni fogtam magát és leült mellém a földre.
-Mi a baj Clary?-kérdezte.
-Semmi.-próbáltam mosolyogni, ne ettől a szemből folyó Niagarától nem igazán ment.-Miért nem alszol?
-Michael a szokottnál is hangosabban horkol.-sóhajtott.-Figyelj. Az ember nem sír ok nélkül. Addig nem foglak békén hagyni,míg el nem mondod, mi bánt.
-Nem értenéd,Luke. Elítélnél vagy megsajnálnál. Az mind egy. Egyikre sincs szükségem.-nem szól egy szót sem,helyette inkább közelebb húzott magához és megölelt.
-Nincs olyan dolog, ami miatt elítélnélek,Clary.-suttogta.-Kérlek.
-Michael a bátyám.-nyögtem ki.Most ha lehet, akkor még jobban elkezdtem sírni.
-A mid? Tudtommal Mikeynak nincs testvére.
-Igazából...nem a vér szerinti testvérem.-a szavak megállíthatatlanul ömlöttek belőlem,ha akartam volna sem tudom abbahagyni. Olyan rég óta nem beszéltem erről senkinek, hogy jó volt kimondani a szavakat. Elmeséltem Lukenak a képet, a heget a tenyeremen,hogy évekig depressziós voltam, hogy vagdostam magam, hogy fél év alatt 3 suliból rúgtak ki. Hogy néha részegen jártam suliba, esetleg másnaposan. hogy kisebb lopások miatt voltam már börönben egy-egy éjszakára.Elmeséltem neki, hogy minden nap gondoltam a bátyámra, elmeséltem neki az éjszakát,amikor leléptem otthonról.-Luke...-suttogtam.-Mikor Amerikába mentem,csak egy ideig éltem meg a pénzből, amit hozam. Próbáltam állást szerezni, de kinek kell olyan egy olyan ember, aki még nincs 18 éves, nincs érettségije,munkatapasztalata. Nem tudtam mit csinálni.-elcsuklott a hangom.-Ne ítélj el.Kérlek.-bújtam hozzá.  Jól esett a közelsége.-Id..idegen emberekkel feküdtem le...pénzért...-megint kitört belőlem a sírás
-Shhh.. nyugodj meg kérlek. Rendben?-bólintottam egy aprót.Folytattam.
-Aztán...Jött a zenélés. Megéltem belőle.Minden nap kint voltam egy órát.Aztán egy nap felbukkant Michael. Rögtön felismertem a pulcsi és a napszemüveg ellenére. Kilógott a színes haja.Emlékszem,hogy kiskorában mindig azt hajtogatta,hogy szivárványhajú lesz.-elmosolyodtam. Luke az ölébe húzott.A nyakába fúrtam a fejem és beszívtam az illatát.Csak egy póló volt rajta,egy alsó és a zokni.Bal kezemmel átöleltem a nyakát és még jobban hozzá bújtam. Nagyon jól esett,hogy valaki végre törődik velem.Kezeit a derekam köré vezette és ő is szorított.Csak ültünk ott egymásba gabalyodva .Simogatta a hátam és megvártam míg egy kicsit megnyugszok. A sírást már abbahagytam,így most síri csend vett körül minket.-Luke...-szólítottam meg.
-Hmm?-elhajoltam tőle és a kezemet kezdtem vizslatni.
-Köszönöm hogy meghallgattál. Nem is tudod, hogy ez mennyit jelent nekem.-suttogtam.Ekkor a jobb kezével elengedte a derekam és felemelte vele az állam.A szemébe nézetem.
-Clary. Ezen semmit nincs köszönni. Oké?-bólintottam.Ő is a szemembe nézett.Ajkaival az enyémek felé kezdett közeledni.
-Luke..kér..kérlek ne...-suttogtam.
-Én..sajnálom..nem akartam...-dadogta.
-Nem,Luke.Te semmi nem hallottál abból amit fél órával ezelőtt mondtam?Egy cseszett kurva voltam.El kellene ítélned. El kellene löknöd magadtól,nem megcsókolni.Ez...ez így nem logikus.-motyogtam.
-Figyelj!Engem egyáltalán nem érdekel,hogy mi volt. Nem a  saját akaratodból tetted. És egyébként is. Már van rendes állásod és barátaid.És itt vagyok én is. Felejtsd el,hogy mi volt akkor. Koncentrálj a jelenre és a jövőre oké?
-Hogy lehetsz ennyire jó fej?-megvonta a vállát.
-Ez csak úgy jön.-mosolygott.
-Hogyan köszönhetném meg?
-Csak maradj kussban és engedd hogy megcsókoljalak.-időm sem volt válaszolni,az ajkai már az enyémeken voltak. Nem volt durva, nem volt heves. Inkább egy olyan csók volt a miénk,amire az ember rég óta vágyik.Lassú,szenvedélyes,tele érzelemmel.Néhány perc múlva váltunk csak el.Mindketten szaggatottan vettük a levegőt és csak néztük egymást.Mindketten tudtuk,hogy ez a csók túlságosan is jó volt ahhoz, hogy bármelyikünk is megszólaljon.Végül én törtem meg a csendet:
-Lehetne...lehetne hogy ez az este kettőnk között maradjon? Mármint..amit elmeséltem..és a csók..
-Kettőnk között marad.Ígérem.-mosolygott.
-Köszönöm.-mosolyogtam én is.
-Végre egy őszinte mosolyt is láthattam tőled.
-Mert okot adtál rá,hogy mosolyogjak.-néhány másodpercig még farkasszemet néztünk,majd újra megcsókolt.Ez már egy kicsit merészebb és vadabb volt mint az előző,mégis olyan megnyugtató.

-Luke? Fáradt vagyok,nem megyünk be?
-De.-mosolygott.Felálltam az öléből majd felsegítettem őt is.
-Hát ez fantasztikus!-Mikey elfoglalta az egész ágyat.
-Ne aggódj,majd arrább lököm.Úgy sem fog felébredni.-átlökdöstük a fiút az én oldalamra,majd Luke befeküdt középre.-Lehetne enyém az a megtiszteltetés,hogy mellettem alszol?-válaszképp befeküdtem mellé és hozzábújtam.-Jó éjt!
-Neked is!-adtunk egymásnak egy puszit,majd álomba merültünk.

5.rész

-Nem, nem hinném. Nem vagyok híres vagy ilyesmi. -poénkodtam, miközben végig tudtam, hogy mire gondol.

***

-Calum Hood ugye?

-Csak Cal. Ez a becenevem.

-Mondd csak Calum, milyen ruhákat viselnél legszívesebben?

-Ha tehetném, egész nap meztelen lennék.

-Komolyan össze kéne kötni benneteket Harryvel. -nevettem.-De most komolyan. 

-Hát a kedvenc nadrágom a fekete csőnadrág,de mikor a turné buszban vagyunk,akkor általában melegítőt veszek fel. Szeretem a bővebb pólókat, bár annak nem muszáj feketének lennie. -mosolygott.

-Mi a szereped a bandában? 

-Hát.. én vagyok a basszus gitàros és éneklni is szoktam.

-Köszi- mosolyogtam. Megmondanád Lukenak hogy jöjjön be?

-Hé! A leggontosabb kérdés kihagytad!

-Tényleg?

-Nem kérdezted meg, hogy mi a számom! Tudod... facér vagyok majd csörögj ha kell valami.-kacsintott. Elfordítottam a fejem. Nem akartam, hogy lássa a kitörni készülő könnyeimet. Eszembe jutott mindenki, akivel lefekütem. Soha de soha nem fogom elfelejteni, hogy mikez csináltak velem. Hánynom kell magamtól.

-Jól vagy?-kérdezte Luke.Nem is vettem észre,hogy idő közben bejött.

-Persze, csak eszembe jutott a családom és hogy mennyire hiányoznak.- hazudtam. Nem teljesen, de hazudtam. Mikey is a családom része volt, szóval nagyon hiányzott. Jobbam szerettük egymást, mint a testvérek. 

A beszélgetész befejeztem Lukekal, majd Ashtonnal is.Most Michael következett. Bejött,majd helyet foglalt velem szemben. Egyáltalán nem tudtam leplezni az idegességemet. Ezt szóvá is tette.

-Clary... miért vagy a közelemben olyan..hogy is mondjam... flusztrált? Látszik rajtad, ne is próbáld letagadni.

-Én..csak..- nem tudtam egy norális mondatot kinyögni. Az akartam hogy megöleljen és összeborzolja a hajam. Hogy egymás fagyiját együk meg. Hogy minden úgy legyen, mint régen.-Én..ööö.. mi a kedvenc színed?

-A  fekete. És a zöld. Meg a kék. De leginkább a... foggalmam sincs.- nevetett.

-Mikor alakult a banda?

-3 évvelezelőtt. Nagyon amamtőrök voltunk. És nézd meg, most egy világhírű banda előzenekara vagyuk!

-Igen. Ez igazán nagy dolog-eresztettem el egy félmosolyt.

- Ne hargudj hogy így megkérdezem, de nem vagy véletlenül egyke? -kérdezte.

-Én.. nekem van egy bátyám. - mondtam neki. Természetesen nem volt vér szerinti testvérem, de ő bátyám helyett bátyám volt. 

-Értem...-a hangjából hallatszódott némi csalódottság, de aztán már ismét mosolygott. Vagyis vigyorgott. Hű marad a tőlem kapott becenevéhez.

-Hát köszi a beszélgetést. 

-Akkor én megyek is. -ezzel kilépett a helységből. Én még bent voltam pár percig, összeszedtem magam és a gondolataim és én is követtem Mikey-t. 

-Eljössz a koncertre?

-Ash. Ha nem mennék, akkor gyakorjatilag te melegítőben, Cal pucéran, a többiek pedig alsóban mennének ki a színpadra.

-Tényleg! Akkor ez esetben az előző kérdésem lehetne inkább kijelentés?

-Persze hogy lehet.

-Clary, te és Emma nem tartanátok velünk egy After Paryra? Foglaltumk szobát a szállodában ahol most ti is vagytok, szóvaaaal...

-Nos, ezt ne tőlem kérdezd, hanem Emmától. Ő a főnököm.-ezzel elszaladt mellettem, egyenesen az emített személyhez.

A napom többi szész elég unalmasan telt, 4 óra felé viszont már elkezdem készülődni a koncertre. Amugy csak 6 kor kezdődik, de inkább legyek kész korábban, minthogy rám kelljen várni. Emmával 5-kor a heszínre értünk, és a hátsó bejáraton mentünk be. Beléptúnk az öltöző szobába és mintha valami természeti katasztrófa sújtotta helyre érkeztümk volna meg. A fotelok feborítva, a kanapén 3 fiú ugrált, a szoba közepén még hárman valami ragacsot fújkáltak egymásta, Harry a lábát borotválta egy alsóban, Luke pedig épp egy rúzzsal próbálta összekenni a falat. Az egyetlen aki próbálta őket leállítani,  az Liam volt. Mivel láttam, hogy nem sokra megy, ezért két ujjamat a számba fugva fütyültem. Erre mkndenki abbahagyta az odibálást és rám figyeltek.

-Azonnal abbahagyjátok a baromkodást és rendet raktok magatok után!-nos, 15 perc alatt mindent feltakarítottak maguk után, majd én is hozzálathattam a maunkámhoz. Mindenkire ráadtam a megfelelő ruhadarabokat, cipőket.
A koncert teljesen rendben ment, már hazafelé tartunk. Vagyis a szálloda felé. Hát nem ment rendesen. Melegfelvonulás miatt lezártak egy negyed városrészt, ezért kerülnünk kellett. Egyáltalán miért az éjszaka kellős közepén kell megtartani egy felvonulást?! Nos, az egyetlen probléma nem csak ez volt. A sofőrünk, Collin megbetegedett. Fuck yeah. Mivel a fiúknak egy 2 órás út lett volna a szállodánktól az ő bérelt lakásukig, úgy döntöttük, hogy megszállhatnának a szállodában. Ash már így is nagyon fárdt volt a koncert miatt, szegény még most is vezetett, ezért pihenni sem tudott. Mikor megérkeztünk az ideiglenes lakhelyünkhöz, kiszáltunk. Az ajtón belepve rögtör megrohamoztuk a recepciót, hogy még 4 szobát foglaljunka fiúknak.
-Nagyon sajnálom, de nincs szabad szobánk. Legalább 2 hónappal előbb le kell foglalni.
-Mi? -sipítozott Ash.
-Fiúk! Mi lenne ha osztoznának a szobákon ? Emmel úgy sem vagyunk egyben, és ha jól tudom akkor az övében és az enyémben is franciaágy van. Na mit mondtok?
-Én benne vagyok. -vágta rá Ashton.
-Jó, nekem már úgy sincs kedvem autókázni.-értett egyet Luke is.Mindennyian elindultunk a lift felé. Mikor megálltunk, gyakorlatilag kiömlöttünk az ajtón, mivel senki nem volt hajlandó vári a másikra. Természetesen én mentem ki utoljára.
-Öhm.. fiúk! Nálam van a kulcs!-szóltam utánuk, mire mindenki megállt és felém fordult.
-Akkor egy kicsit siethetnél!-mordult fel Cal.
-Először is. Beszéljük meg, hogy ki kivel alszik.
-Én alszom Emmával és Calummal.
-Ash. Nem gondolod, hogy a lányoknak együtt kéne aludniuk?
-Nem.-jelentette ki.
-Jó. Nekem teljesen mindegy.-törődtem bele. Odaadtam a kulcsukat, majd mi is bementünk a 'saját szobánkba'. A srácok gyakorlatilag még le sem vetkőztek, csak bezuhantntak az ágyba.
-Fiúk! Ha már egy ágyban alszuk, akkor legalább zuhanyozzatok le! Nem akarom egész éjszaka a büdös seggeteket szagolni!-egy morgéssal válazoltak. Én ennek ellenére bementem, majd miútán levedlettem magamról a uháimat beálltam a zuhany alá. Közben fogat is mostam, minnél hamarabb le akartam tudni. Nagyon álmos voltam. Kiléptem a kabinból, megtörölköztem, majd ugyan azzal a textillel körbetekertem a testem és kiléptem a fürdőből.
-Végre már!-csttant fel Michael.-Att hittem, hogy sosem jössz ki.
-Csak 10 percig voltam bent!-nevettem, de ő már be is csapta maga mögött az ajtót.
-Most mi a baja?-fordultam Luke felé.
-Fáradt. Ilyenkor senki nem bír vele, ne vedd magadra.-rándította meg a vállát.
-Luke? Elfordulnál amíg átöltözöm?
-Persze.-ezzel fogta magát, és a fejét a párnák közé temette. Gyorsan magamra kaptam a bőröndömből egy tiszta fehérneműt, egy hosszabb felsőt és egy rövidnacit.
-Oké, kész vagyok.-a szőke srác erre felkapta a fejét, felállt az ágyról és elkezte levetni magáról a ruháit. Nem zavartattam magam, így tovább pakoltam a ruháimat. Mikey is végzett a fürdőben, és leváltották egymást Lukassal.
-Figyu, bocs, hogy olyan bunkó voltam veled.
-Semmi baj. Tudom hogy fáradt vagy, rád fér a pihenés. Nagyon jók voltatok ma a koncerten.- mosolyogtam.
-Köszi. És... nem baj ha melléd fekszek?
-Nem. Gyere nyugodtan.-paskoltam meg magam mellett a helyet.Bevágódott mellém és elterült az ágyon. Luke is végzett, ő a másik oldalra feküdt.
-Jóéjt,fiúk!
-Neked is, Clary.-válaszolt Luke, mivel Mikey már be is aludt. Lekapcsoltam a lámpát és próbáltam elaludni. Mikor már majdnem álomba merültam volna, egy kezet érztem a derekamon. Ne. Könyörgöm. Csak. Ezt. Ne.

4.rész

Egy fürdő, egy szoba egybenyitva a konyhával. Tökéletes.

***

Nos, már több, mint 4 hónapja dolgozom stylistként. Az életem rendbe jött, nem is lehetnék ennél boldogabb. Most is éppen munkába igyekszem metróval. Amit beléptem az üvegfalú épültbe, Jenna a recepciós hatalmas mosollyal fogadott. 

-Miss. Moore  üzeni, hogy sürgősen látni kívánja.

-Köszönöm.

-3. Emelet jobbra a második!- kiáltottam utánam. Beszálltam a liftbe, megnyomtam a  3-as gombot, majd vártam. Kiszálltam a megfelelő helyen, elmentem a második ajtóig majd benyitottam.

-Emma! Jó reggelt! Jenna mondta hogy látni szeretnél.

-Igen! Arra jutottam, hogy bedoblak a mély vízbe. Elmész egy turnéra! Velem együtt!- Emma igazából nem csak a munkaadóm, hanem a barátnőm is egyben.  Így nem meglepő, hogy ha sikítoztunk és ugráltunk örömünkben.-Egy hét múlva indulunk.
-És pontosan kinek is a turnéja ez?-kérdeztem bizonytalanul.
-One Direction és 5 Seconds Of Summer.
-Rendben. Akkor én most megyek is. Hamarosan kezdődik egy magazin fotózás Cher Lloyd-dal.
-Jól van, majd még beszélünk. Szia!
-Szia!-köszöntem el én is.
Egy hosszú és fársztó nap után vagyok túl, de ennek ellenére el döntöttem, hogy kimegyek a szökőkúthoz. Hazaugrottam a gitáromért, majd vissza a 'szokásos' helyemre. Most már nem túl sűrűn járok ki ide, de néha még most is szívesen csinálom.
A 4. számnál járhattam, amikor felnéztem és a körülöttem lévő csoportban is kiszúrtam Michaelt. Miért jár folyton erre? Mintha követne vagy nem is tudom. Nagyon frusztráló. Mielőtt befejezhettem volna az újonnan tanult számot, elhúzta a csíkot. Őszintén szólva? Hiányzik. Hiányzik hogy megöleljen, összeborzolja a hajamat, vagy csak simán megnevettessen. Hiányzik a legjobb barátrom.
Éppenhogy csak lehunytam a szemem, már hétfő volt. A cuccaim nagy részét rég becsomagoltam, csak néhány dolgot hagytam elől. Az aznapi ruhám, egy fésű és egy szempilla spirál. Igazából az volt az egyetlen smink termékem. Gyűlölöm, ha valakin 10 kg vakolat van. Annál undibb a világon nincs. Gyorsan fogtam azt az egy bőröndöt, a gitáromat és elindultam. Nagyjából annyi csomagom volt, mint amikor ide jöttem.
-Nos, a turné első állomása New York.-mondta Em, amikor felszálltunk a repülőre. A szívem zakatolt, a gyomrom maratont futott a tesemben. Nem  a repülő út miatt. Izgultam. Mi van ha nem tetszem nekik? A(z) 1D-s fiúkkal már találkoztam, velük jóba is lettem. De mi van a többiekkel?
-Emma? Hány hónapos a turné?
-Ó hát nem  mondtam? Pedig szándékomban állt! Egyébként 9.
-Mennyi?- csúszott pár oktávval feljebb a hangom?
-Van valami problémád ezzel? - kérdezte. Annak ellenére, hogy jóban voltunk, most mégis olyan követelőző volt a hangja.
-Nem, dehogy. Minden a legnagyobb rendben.-mosolyt erőltettem az arcomra. Próbáltam egy kicsit aludni, de nem sok sikerrel.
Végig azon járt az agyam, hogy 9 hónapig nem fogom látni Michaelt. Jobb lesz így. Talán. El fogom felejteni. A francokat fogom! 11 évig ki sem ment a fejemből. Most sem lesz ez másképp. Az egyetlen közös képünket szorongattam. Mindig nálam van.
-Clary!-bökte meg a vállam Emma.-Megérkeztünk!
 Miután elfoglaltuk a helyünket a szállodában, kipakoltunk és ettünk, körülnéztünk a városban. Mindeközben a munkaadóm a másnapi tervet vázolta fel nekem. 10 óra körül értünk vissza a szállóba. Valami csodálatos módon sikerült lezuhanyoznom, mert olyan fáradt voltam, hogy egyszerűen állva el tudtam volna aludni. Kicsoszogtam a fürdőből és úgy ahogy voltam bezuhantam a meleg, puha ágyikóba.
Reggel a Green day American Idiot c. számára keltem hajnali 6-kor. Kitámolyogtam az ágyból, bementem a fürdőbe és a csöves kinézetemből emberivé varázsoltam magam. Fél óra alatt mindennel megvoltam, majd lementem reggelizni. A szobakulcsot leadtam a recepción, majd immár teli gyomorral és Emmel az oldalamon álltam az út szélén a taxira várva. Amikor az megérkezett, nagy sóhajjal ültünk be.
-Figyelj. Tudom hogy tegnap már elmondtam, de most a stúdióba megyünk.
-Igen, és jól az eszembe is véstem.-kocogtattam meg a halántékom.
-Csak azért viszlek most magammal, mert az egyik bandát még nem ismered. Nyugodtan kérdezgethetsz tőlük bármit. Pl hogy mit szeretnek viselni, mi a kedvenc színük, inkább szakadt vagy nem, stb stb. Szóval érted mire gondolok.
-Persze.- mosolyogtam rá. Az autó megállt, mi pedig kiszálltunk a Gold Star Records nevű épület előtt. Bent egy hatalmas, üres tér fogadott. Majdnem... üres tér. Volt az egyik sarokban egy zöld növény, a másikban pedig egy kis dohányzó asztal egy kanapéval es egy fotellel.
-Gyere! Erre van a lift.-követtem Emmát, majd mikor mindketten beértünk az említett "helyégbe" a mellettem levő személy megnyomta az 5. emeletet jelző gombot. Fent kiszálltunk, majd egy igazán békés, meleg színűre festett falú folyosón haladtunk végig. A falakon képek és lemezek lógtak keretekben. Nagyon tetszett. A barátnőm megállt az utolsó ajtónál és benyitott. Azonnal megláttam a már általam ismert bandát.
-Emma! Clary! -kiáltották egyszerre, majd egy csoportölelésbe zártak minket.
-Mi is örülünk nektek fiúk. -kuncogtam Em.-De hol vannak a többiek? -végszóra belépett a szobába 4 srác. Enyhén elnyílt a felső és alsó ajkam egymástól.
-Emma!-kiabáltak és odarohantak hozzá. Ők is megölelték, majd felém fordultak.
-Sziasztok! Clarissa vagyok, de szólítsatok Clarynek.-mondtam nekik. Kezet nyújtottam az eső srácnak, mire az félrelökte és jó szorosan megölelt.
-Calum vagyok.- jobbra léptem egyet, majd a következő személlyel is megöleltük egymást.
-Luke.-Mosolygott.
-Ash.-felkapott a levegőbe, megpörgetett és csak aztán tett le.
-Ilyet ne csinálj még egyszer- nevettem. Az utolsó személyhez léptem aki mosolyogva várt rám.
-Mikey.-őt már félve öleltem meg. Hisz.. a "testvérem", de ezzel mégsem ronthatok rá! Az hinné, hogy megőrültem.-Hé! Nem láttalak már valahol?
-Nem, nem hinném. Nem vagyok híres vagy ilyesmi. -poénkodtam, miközben végig tudtam, hogy mire gondol.

3. rész

Nagyon meglepődtem, hiszen nem ez volt az eredeti tervem.

***

*o*

Megszámoltam a pénzt amit bedobáltak. 21 dollár 12 cent. Ez nagyszerű! Összecsomagoltam és visszaimdultam a hajléktalan szállóhoz. 

Nos, ami azt illeti, hamar eltelt az az 1 hét, illetve majd csak holnap fog. Most éppen itt ülök a szokásos helyemen a szökőkútnál, gitározok és énekelek. A szemem sarkából megpillantottam egy fekete furgont, amint kiszáll belőle 4 srác. Hangszereket és székeket pakoltak még ki. Az autó elhajtott, ők pedig játszani keztek. Nem telt bele néhány másodpercbe (?) már egy egész szép csaj csapat gyűlt össze körülöttük. Velük együtt énekeltek. Én abbahagytam a nyivákolásom, mivel tudtam, hogy ha ők itt vannak rám senki nem figyelne. Ezért döntöttem úgy, hogy megnézem ezeket a fiúkat közelebbről. Fogtam magam, összepakoltam és elsétáltam hozzájuk. Már csak a hátuk mögött volt némi hely. Egyre nagyobb lett a tömeg, én pedig csak egyetlen embert figyeltem. Ahogy közelebb értem, azonnal felismertem a színes hajkoronát. Az nem lehet... Michael?! Szédülni kezdtem, muszáj volt eljönnöm onnan. De hát mit keres itt? Egyáltalán kik ezek a fiúk? Ezer és egy kérdés cikázott a fejemben. Otthagytam őket. Visszamentem a szállásra a kajaosztás miatt. Hát igen.. az embet ott spórol ahol csak tud. Visszamentem ahhoz a moltelhez, ahol ideutazásom elején is voltam.

 Letusoltam, tiszta ruhát vettem fel és elindultam. A motyómat most kivételesen ott hagytam a szobában.

Az üvegház most is ugyan úgy nézett ki, ahogy a múltkor.  Vettem egy mély levegőt, majd beléptem az ajtón. Ismét a recepciós hölgy szolgáltatásait vettem igénybe. Felnézett, majd így szólt:

-Stylist?-bolintottam. -Tudja a járást? -a válaszom ismét csak egy bólintás volt.-Sok szerencsét.

-Köszönöm. -majd ott hagytam. Már jócskán benne voltam a napban, az óra 11:45 - öt mutatott. A kilincsre kiakasztottak egy
'Foglalt, kérem várjon!' feliratú táblát.Leültem az egyik székre, majd vártam. És vártam. És vártam. Kb 10 percig csücsültem a fenekemen, mikor egy csaj jött ki nem túl boldogan. Biztos hogy nem vették fel. Ekkor egy fejet láttam kikukkantani az ajtóból.
-Clarissa?
-Igen.
-Gyere beljebb.-felállatam a helyemről és besétáltam.
- Nem is muszáj leülnöd, gyors leszek. Fel vagy véve. Próbaidőre.
-Ez...ez..most komoly?!- nem hittem a fülemnek.
-Hetente kapsz majd egy kisebb összeget, míg le nem jár a 3 hónap próbaidő. Ha jól teljesítesz,akkor felveszlek. Holnap lesz egy fotózás, amire szeretném ha eljönnél és segítenél. Mond neked valamit az, hogy One Direction?
-Nem, nem igazán.-ingattam a fejem.
-Semmi baj, majd holnap megismerkedhetsz velük.
-És.. hányra jöjjek be?
-Jó lenne, ha 7-re itt tudnál lenni.
Amikor elhagytam az épületet, nagyon boldog voltam. Visszaszaladtam a motelba a gitáromért, majd el a szökőkúthoz. Leültem és elkezdtem játszani. Mikor felnéztem, egy kapucnis, napszemüveges srác állt előttem. Az egyik színes hajtincse kilógott és az arcába lógott. Mikey.
-Nagyon jól játszol és gyönyörű hangod van. Hogy hívnak?-válaszul elmosolyodtam és egy újabb dalba kezdtem. Még ott állt egy darabig, majd bedobott 50 (!!!) dollárt a tokba. Utána kiabáltam.
-Ez túl sok! Nem fogadhatok el ennyit.
-Örülök hogy találkoztunk, további szép napot.- rám mosolygott majd elment. Ez meg mi volt?
Új motel, új ruha, új nap. A tegnapi bevételemből tudtam magamnak venni egy kabátot és 2 felsőt. Munkába menet vettem magamnak egy kis kaját a pékségben. 6:59. Nagyon pontos vagyok.
 A fotózás teljesen jól ment,Emma megdícsért, hogy milyen jól választottam a fiúknak ruhát. Attól eltekintve, hogy olyanok voltak a magukat a felnőtt kor küszöbén állónak nevező fiúk, mintha egy csapat óvodással lenne dolgom. Egy másodpercre sem bírtak lenyugodni. A hét többi napja is jól ment, megkaptam az első fizetésemet. Ebből a 150 dollárból béreltem magamnak egy kis garzont, amiben remekül elvoltam. Egy fürdő, egy szoba egybenyitva a konyhával. Tökéletes.

2. rész

Egyáltalán nem tudam, hogy mihez kezdjek.

***

Már estefelé járhatott,  amikor úgy döntöttem, hogy emegyek egy motelba. A szálloda túl drága lett volna a jelenlegi helyzetemben.

A 3. hónapon is túl

Nos, itt vagyok. Már tél van. Fekszem egy hajléktalan szálló egyik ágyán. Napjaim nagy részét a sarkon állva töltöm. Igen, tudom mire gondoltok. És jól gondoljátok. Mikor már nem voltpénzem, eladtam mindenem amim volt, itt kötöttem ki. Egyedül a gitáromtó nem tudtam megválni, teljesen a szívemhez nőtt. Visszatérve a jelenlegi 'munkámhoz', ebből veszem meg magamnak a napi kaját. 2-3 kuncsaftom van naponta. Ebből elég pénzt szedek össze ahhoz, hogy egy kicsikét félre tudjak tenni. Nem sokat, épphogy csak egy néhány dollárt. Most is éppen kint állfigálltam, amikor megláttam egy hirdetést. Stylistot keresnek egy céghez. Leírtam a címet egy papírfecnire. Elindultam az egyik bolt felé, hogy valami nadrágot, cipőt és felsőt. Persz sak olcsón. Elmentem egy motelba, kibéreltem egy szobát és ott lezuhanyoztam, majd felöltöztem.  Mivel még csak délelőtt volt, így elmentem a leírtcímre. Egy nagy épület volt, gyakorlatilag üvegből. Bementem az ajtón és elindultam a recepció felé.

- Jó napot! A meghirdetett stylist állásra jelentkeznék.

-Rendben van. Induljon el a jobb oldali folyosón, majd a baloldali 4. ajtón kopogjon 3-at.

-Rendben, köszönöm.-mondtam neki mosolyogva, majd a  megadott iráyba mentem. Hármszor kopogtattam és vártam egy kicsit. Egy 30 év körüli nő nyitottajtót. 

-Gyere be. Te jelentkeztél az állásra ugye? A recepcióról telefonáltak.-tárta szélesre az ajtót.

-Igen én vagyok.-bezárta mögöttem az ajtót.

-Foglalj helyet.Hogy hívnak?

-Clarissa Drews vagyok.

-Emma Moore. Nos, szeretnélek letesztelni. -felém tolt 10 lefelé fordított lapot.- Eeket kellene úgy összeraknod, hogy passzoljanak. 5 percet kapsz. Start.- visszafordítgattam a lapokat, majd elkezdtem őket külön pakolni. Kb 2 percig csak nétem, majd előszöra felsőket raktam ki, majd a nadrágokat a cipőkkel. Emma nézte őketegy darabig, maj megszólalt:

-Tökéletes. Vissza tudnál jönni egy hét múlva? 

-Persze. Köszönöm.- egy perc múlva már kint is voltam a friss levegőn.

Elindultam egy pad felé, majd elővettem a gitáromat és játszeni kezdtem. Mikor a dal végére értem, valaki(k) tapsolni kezdtek. Felnétem és egy csoport embet láttam magam körül. Mikorelmetek, pénzt dobáltak a gitár tokomba. Nagyon meglepődtem, hiszen nem ez volt az eredei tevem.

Prológus

Heeeey ya!Nos itt a prológus! :) Remélem tetszeni fog. Azt tudnotok kell,hogy a fejezetek előtt nem fogok pofázni,csak ha fontos.Éppen ezért kérek mindenkit,hogy ha látjátok,hogy ide írtam valamit,akkor azt olvassátok el!!!Ennyi lett volna ez a kis információ, ha teszett,akkor íratkozz fel!

Nessy.xx

Sziasztok!A nevem Clarissa/Clary  Drews és el szeretném mesélni nektek a történetem.Az egész story még 2 éves koromban kezdődött.Akkor költöztünk Sydneybe. A szomszéd házban lakott egy kedves kisfiú,akivel az évek során nagyon jóba lettem. Michael sokszor átjött hozzánk,mert a szülei gyakran veszekedtek.Ilyenkor általában felmentünk a szobámba és beraktunk valamilyen DVD-t.Talán 7 évesek lehettünk,amikor Mickey és az anyja állítottak be hozzánk bőröndökkel és dobozokkal.Azt a napot soha nem fogom elfelejteni.Elköltöztek. Talán örökre.Talán visszajönnek. Mickey egy lépést tett felém.Bizonytalanul állt meg előttem,majd megölelt.Én is habozás nélkül viszonoztam ezt a gesztust.
-Vigyázz magadra vigyori.És ne felejts el.Soha.-suttogtam a fülébe.A könnyeimtől már nem láttam,így lehunytam a szemem.Hagytam,hogy a sós cseppek utat törve maguknak beborítsák a arcomat.
-Te is  nyuszifül. Nem foglak elfelejteni.Soha.Megígérem.-suttogta ő is nekem.Menniük kellett.Bepakolták a csomagokat és beszálltak a kocsiba. Michael a kocsiablakra tapadva nézett engem.Mikor távolodni kezdtek,kiszaladtam a ház elé.Néztem,ahogy befordulnak a főútra. Itt hagyott. Lerogytam az út közepére és kiabálni.
-MICHAEEEEEEEEL!!!!!!!!!!!-de nem jött vissza.Estig ott ülhettem az út közepén,amíg nem jött anyám és nem vitt be.
-Nem akarok!-hisztiztem.-Vissza akarom kapni a legjobb barátomat!
-Nem lehet.Kérlek.Menj lefeküdni.-kérlelt anyám.
-Nem akarok!-mondogattam.Megfogott és felvitt az ágyamba.
-Aludj.-mondta nekem.De én nem akartam aludni.Csak sírtam és sírtam és sírtam.Reggelre teljesen feldagadtak a szemeim.És így ment ez 17 éves koromig. Majdnem 18. Addigra megértettem,hogy nem fognak visszajönni.Hiányzott.Rettenetesen. Az űr,amit maga után hagyott majdhogynem felemésztett. Hmm.. világos van....elmegyek kocsikázni. Végül is, miért ne?
Kiléptem a lakából és egyenesen a kocsimhoz mentem.Igen,tudom,azt gondoljátok,hogy hogy lehet kocsim és hogy vezethetem.Nos ez hosszú történet.A lényeg az.hogy vezetni tudok és jogsim is van,de nem igazán engedik,hogy vezessek,de ez most szerintem nem lényeg. Beindítottam a motort és elindultam.Jónéhány órás autókázás után kiszálltam és vettem magamnak egy kis kávét.Elindultam visszafelé,és kinyitottam az kocsit. Elfordítottam a kulcsot,mire a motor felzúgott.Ráléptem a gázpedálra és
hazafelé vettem az irányt.Sötétedett.Egy teremtett lélek nem volt az utakon.Benyomtam a rádió gombját és elindítottam a zenét.Csendesen telt a hazaút,gondolom már otthon nem lesz ekkora csend.Mikor hazaértem,akkor anyám és apám a nappaliban ültek.
-Ööö...én nem is tudom...hogy mit...
-Ne...ne is mondj semmit...-Na ez már rosszul kezdődik.-Apáddal úgy döntöttünk,hogy beadunk egy javító intézetbe.
-Hogy hova?-kérdeztem.
-Tudod,már nem bírjuk elviselni az állandó gorombáskodásodat,azt hogy szó nélkül elmész.
-De...de...ezt nem tehetitek...ez ..én..
-Nem.Nem változtatunk a döntésünkön.-közölték hidegen.
-Nem.Fogok.Elmenni.SEHOVA!-Fogtam magam és kiviharzottam a lakásóból.Bepattantam a kocsiba.Kiálltam az udvarról,rá az útra.Anyámék kiszaladtak az ajtó elé,én pedig válasz képpen benutattam nekik a lehúzott ablakon keresztül
-Azonnal gyere vissza!-kiáltották.
-Menjetek a picsába!Inkább meghalok,minthogy a javítóba menjek!-kiabáltam nekik.Ekkor hallottam egy csattanást,és minden elsötétült.

A blog nyitása (1.fejezet):szeptember vége!!!!